A borvidék


Az Etyek-Budai borvidék

Az Etyek-budai borvidék mintegy 5632 hektáron terül el Fejér megye északkeleti peremén elhelyezkedő Etyeki-dombságban. A dombság szeles, de bőséges napsütéssel megáldott fennsíkjain egyedi ökológiai adottságok között, mészkő alapú, erdőtalajon jó savszerkezetű boralapanyag terem.

„Etyek, Budapest szőlőskertje” – a környékén már a római korban foglalkoztak szőlőmveléssel. A budai hegyek bortermeléséről a 13. századi oklevelekben is olvashatunk, már ekkor a környékén élő emberek megélhetésének fő forrása volt.
A szőlőtermesztés ma ismert hagyományait az 1700-as évek elejére vezethetjük vissza, amikor a törökök kiűzése után német szőlőmvelőket telepítettek a községbe.
A borvidék adottságait legtöbben Champagne-hoz hasonlítják, amire Törley József is felfigyelt, és az itteni szőlőkre alapozva tette világhírűvé pezsőgüzemét.

József főhercegnek az Etyek közelében található alcsútdobozi birtokain, az ezekhez tartozó göbölbusztai területeken és az itt található borospincében – jelenleg az Etyeki Kúria tulajdona – is etyeki földművesek dolgoztak. Napjainkra az 1000 borpincéből már csak 120 működik, két helyen is védett pincesort alkotva.

Kajászóról

A római birodalmat keletről megtámadó hunok a mai Százhalombatta térségénél keltek át a Dunán, és jelentős ütközet zajlott a közeli Tárnok-völgyben. Az ütközetben a hun Keve vezér is elesett, akit a monda szerint itt temettek el.
A település neve is innen eredeztethető: eredetileg Keveháza, majd Keveaszó (Cuwe azoa, Keueozou), később Keazó, végül mai kiejtéssel Kajászó lett.

Kajászó igen ősi település: az ásatások tanúsága szerint már Krisztus előtt 1600 körül lakott volt. A Római Birodalom idején Pannónia provincia egyik településeként szintén lakott volt, amit római kori villamaradványok bizonyítanak.

about img